Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szenthelyek Oszétiában

2013.06.21

Az oszét-alán népi vallásban dzuarnak nevezik a szenteket, az églakó patrónusokat, óvó szellemeket. Ugyanezzel a névvel illetik azokat a meghatározott helyeket, amelyeket vallásos kultuszra használnak. Egy szenthelyet a meghatározott szellem lakóhelyének tekintettek, ahol az szívesen tartózkodik, vagy szívesen látogat meg meghatározott időben.

Oszétiában számos ilyen szent hely (dzuar) található. Olykor dzuarnak tekintenek egy-egy régi keresztény templomot vagy kápolnát, amely korábban pogány szentély volt. Dzuar lehet viszont természetes képződmény is: barlangok, ligetek, fák, kövek stb. Egyes dzuarok szerte Oszétiában ismertek, mások viszont csak a saját auljukban (kaukázusi hegyi faluban). Leghíresebbek a régi keresztény templomokként felszentelt helyek, az ősi templomromok, mint például a Liszri-szentély.

Oszétia leghíresebb dzuarjaiként Rekomot és Mikalagabirtát kell említenünk a Cejdon völgyében, Cej falu közelében. A Cej-völgy napjainkban is híres zarándokhelye az oszétoknak. A Rekom dzuar egy fából épült régi kápolna, amelyet alacsony kőkerítés vesz körül. Az épület párkányzata a kaukázusi bölény szarvaival és szarvas agancsokkal díszített,  amelyeket valószínű, hogy a vadászok hoztak. Maga a kápolna két egységből áll: először egy magas nyílhalmot figyelhetünk meg, azután a jóval terjedelmesebb, tulajdonképpeni szentélyt. Az oltár falainak mentén egy széles deszka fut végig, polc gyanánt, mindenféle ajándék elhelyezésére, amelyek az évek során felhalmozódtak. Az idők folyamán összegyűltek itt ikonok, agyagból készült bárányfigurák, üveggyöngyök, üvegfigurák, paszományok stb.

A vasszegekkel kivert, kissé alacsony ajtó mellett egy csészécske áll, a különféle időkből való pénzekkel tele. A csésze az ezüstökkel kívülre áll, de a haláltól való félelmében még soha senki nem merészelt valamit is ellopni Rekom dzuarból. Alapunk van úgy vélni, hogy a Rekomi kápolna Grúzia Oszétiára való befolyása idején épülhetett. A korábbi utazók felhívták a figyelmet a bejárat mellett egy grúz feliratos harangra, mintegy hirdetve, hogy a harangot ajándékba hozták Oszétia és Digoria országai szent atyjának Georgij Bagrationnak. A helyi hagyományok megemlítik egy grúz kolostor létezését Rekomban. Nem erősítik meg, hogy a kápolna alatt a hegyben földalatti utak vezetnek, és valamikor Rekom hatalmas gazdagsággal dicsekedhetett. A kápolna építéséről az alábbi legenda járja:

A régi időkben Uastirdzsi elhatározta, hogy az oszéteknek gerendákból egy szentélyt épít, amely sohasem korhad el. Ennek megfelelő fák a hegy másik oldalán fekvő erdőben nőttek. Uastirdzsi megparancsolta az ökreinek, hogy szállítsák át a gerendákat a Rekommal szemben fekvő hegyen keresztül, ahol ma egy gleccser található. A szekereket önmaga rakta meg, és az ökrök vezető nélkül mentek az ismert úton. Felrakva az erdőt, az ökrök visszatértek Uastirdzsihez, aki a gerendákból egy templomot épített önmagának, minden emberi kéz segítsége nélkül

Rekom egész Oszétiában való rendkívüli szentségét és a Kaukázus egyik leghatalmasabb gleccsere közelében való vadregényes fekvését tekintve azt gondolhatnánk, hogy ez a szentély még a régi pogány időkre tekinthet vissza. Valószínűleg, ahogyan gyakran megtörtént, a keresztény misszionáriusok egy korábbi pogány szentély helyére épült keresztény templomot szenteltek fel. De a kereszténységnek az oszétekre való csekély befolyása következtében a pogány elemek felülkerekedtek, Szent Gergely felöltötte a korábbi pogány istenség arculatát és a keresztény templomról a mai napig is csak zavaros emlékek maradtak fenn.

A hozott élelmen és bizonyos fogadalmi tárgyon kívül, a templomban szokásos áldozatok fémpénzekből, vattacsomócskákból és ezüstfonalakból állnak. Az oszétek már nincsenek tisztában annak a magyarázatával, hogy milyen céllal hoznak vattát és ezüstfonalat; de úgy vélhetjük, hogy ezek az ajándékok valaha konkrét jelentéssel bírtak: valószínű, hogy a vatta a szentély mécsesébe kellett, az ezüstfonál pedig a lámpabél vagy a gyertyák díszítéséhez. Rekom szentélyében a legutóbbi időkig még régi fémlámpa volt található, amelyet természetesen valamikor használtak. Manapság az oszétek ezeket az áldozati ajándékokat niszainag névvel illetik, és úgy vélik, hogy a dzuarban hagyott vattának vagy ezüstfonalnak a dzuarban annak a bizonyságául kell szolgálnia, hogy megtörtént az áldozat; a kiválasztott tárgyak úgy értelmezhetők, hogy a vatta és az ezüst a tisztaság tárgyai, a vatta tisztább mint a gyapjú, az ezüst pedig tisztább a réznél.

Egy másik híres szenthely Oszétiában Tihoszt dzuarja Uvalban. A Tihoszt név erőset, vasgyúrót jelent. A helybéli lakosok mesélik róla, hogy lovas alakjában, korábban riadóra ment (fädi), de abbahagyta, amikor a gyerekek megtréfálták.. Az a fiú, aki tréfát űzött belőle kővé változott a nyájával együtt Kazdonban. De Tihoszt lakóhelye is megkövesedett. Tihosztot Uaszilla barátjának tartják, és ha az imádság, amellyel Uaszillához fordultak esőért, nem volt hatásos, Tihosztot kérték meg, bárányt hozva neki áldozatként, és így imádkoztak:

Ó Tihoszt, te a szomszédunk vagy és ismered a mi nyomorúságunkat, fogadj minket a kegyeidbe,

aki Uaszilla barátja vagy, kérd meg őt, hogy küldjön esőt a mi kiszáradt mezőinkre.

Befejezve az ebédet a forrásból vizet bocsátanak Tihoszt megszentelt köve felé, meglocsolják annak a vizével, és tehénvajjal megkenik azt. Dzsantemir Sanajev szavaival Tihoszt másodfokú istenséggé vált.

Kabardföld és Oszétia határán található a Tatar-tup hegy, amelynek a tetején található a szomszéd lakosok, az elhotovóiak és az ardoniak által igen tisztelt dzuar. A hagyományok szerint ezen a területen korábban a kabardok és az oszétok gyülekeztek megbeszélésre, emiatt a kabardoknál sem állt kisebb tiszteletben. A hegyben egy terjedelmes átjáró barlang található. A dzuar ünnepe nyaranta három napig tart, és hatalmas imádkozó tömeget vonz.

A magas hegyek között, Kani aul vidékén található a Nuog-dzuar. Mesélik, hogy Nuog-dzuar kultuszának a kezdetén történt az alábbi csoda: A Puhov familiából kiválasztott dzuarleg (a szentély gondnoka) egyszer megpillantotta Nuog-Dzuart, aki szarvason ült és feléje tartott. A jobb kezében csengettyűkkel teleaggatott ostort szorongatott, aminek a csapásai mennydörgésként hangzottak. A dzuarleg felé tartva mondta: «menj haza és mondd, hogy az aul (Kani) hozzon nekem áldozati ajándékot, és ünnepelje meg ezt a napot. A Kugovoknak pedig mondd meg, hogy mindannyian rövid időn belül elpusztulnak»! Egyetlen esztendő sem telt el, amikor minden Kugov elhalálozott: ilyen erősen gyűlölte őket Nuog-dzuar. Ennek a dzuarnak az ünnepe három napon keresztül tart.

A digor vidéken található Galiat aul temetőjében lakócellákkal együtt fennmaradt egy templom, amelyet a galiatiak Uzi-dzuarnak vagy avd dzuarnak neveznek. Az első elnevezés eredete ismeretlen, a másik hét dzuart vagy hét szentet jelent. A hagyomány szerint a cellákban papok éltek, valószínű szerzetesek, akiket a templom közelében temettek el. Bűnnek számít, ha valaki a templom és a szerzetesek sírjai között halad át, a nőknek pedig még a közelébe sem szabad menni ennek a helynek. Uzidzuar a Jedzaita nemzetség szentélye, amelynek a tagjai évente áldozati bárányt hoznak neki. A nemzetség legidősebb tagja helyezi az áldozat csontjait a templom oltárára megőrzésre. Amikor Galiatban aszály van, akkor Uzidzuarhoz sietnek segítségért. A Jedzaitacsaládból sorsolás alapján egy férfit választanak ki, aki kéthetes böjt után, azaz mindennapos rituális mosdás után egy csésze tejet visz a dzuarhoz és meglocsolja vele a templom falát.

Dumti település közelében található a cau-dzuar – a kecske dzuarja néven ismert szentély. Az épület két részre osztott kőszín. A szénakaszálás harmadik hetének csütörtökjén Dumti település két nemzetsége kecskével és sörrel indul oda útnak. Az öregek imádkozása után, amely a cau-dzuar oltalmát kéri a mezei munkák idejére, levágják a kecskét, énekelnek, táncolnak, és helyet foglalnak a csűr nagyobbik felében. Akinek az év folyamán fia születik, külön egy kecskegidát és elegendő sört vagy arakot és három csirit (lepénykét) kell hozzon a dzuarnak a fiú egészségére. A nőknek megtiltották a dzuar látogatását, a férfiaknak pedig minden áldozatot a csűr falain belül kell elfogyasztani, ha egy darabka kenyeret vagy egy falat húst kihoznak belőle, a dzuar szigorúan megbünteti. A dzuar ünneplésének idején a férfiaknak nem kell a nők hálószobáját meglátogatni, ellenkező esetben nem lehet őket beengedni az ünnepségre.

Dumti és Hosszar aul lakói Icsna dzuart is ünneplik, akiről a következő legendát mesélik. Az angyal orosz földről repült ide és Dumti aul közelében szállt le az egyenes földön. Ezt a helyet most dzuarisztonnak – az angyal leszállóhelyének -nevezik. De a dzuar meglátta, hogy ez a hely nagyon nyitott, egy zártabbra repült, a Szongut szakadékba. Itt egy helyiséget építettek neki kőből, a dzuar letelepedett és a környéket a pártfogásába vette. A dzuar szigorúan megbünteti mindazokat, akiknek eszébe jut az első leszállóhelyéről való füvet használni, vagy a szállása közelébe menni. Dumti egyes lakosai áldozatot hozhatnak a dzuar szállására, a hosszariak imádkozhatnak hozzá a szaklyáikban. Az ünnepnapján, amelyet szeptember közepe táján tartanak, a dzuarnak hozott egyéb ajándékokon kívül bikát vágnak, amelynél tiszteletben tartják a családonkénti sorrendet, a sör főzéséhez pedig minden háztól 5 mart (1/2 mérő) árpát gyűjtnek.

A sturdigoriaknál nagy tiszteletnek örvend a Gulari Gaboni dzuar, szent hely, amely kövekkel van burkolva. E dzuar nevének az eredete és a jelentése ismeretlen. Gulari Gaboni dzuar szentsége abban nyilvánul meg, hogy a dzuar jelentős erővel bír a népi önbíráskodásban: előtte tesznek esküt, és az a meggyőződés él, hogy aki ez előtt a dzuar előtt tett hamisan esküdik, az nem térhet vissza ide élve. Gulari Gaboni tiszteletére a javasasszonyok ezt az éneket éneklik:

Szent vagy, szent vagy, Gulari Gaboni,

Szent vagy, szent vagy, orsz Ielia!

amelyben a fehér Ielia említése, minden valószínűséggel, azzal magyarázható, hogy a dzuar a régi egyház Illés prófétájától származott.

Dzuarnak tartják és így is nevezik Soslan sírját, a dolmen formájú kőalkotmányt, amelyet Maszutinak neveznek, s amely Nari településnél két folyó között található, Digora vidékén. Ebben az épületben kőlapon fekszik egy óriás növésű ember csontváza, akit a hagyományok szerint a Nart eposzból jól ismert Soslan vitéz csontvázának tartanak. A haláláról ugyanaz a legenda szól, amely Batrazéról. A sír közelében a digorok júniusban bárányokat szoktak vágni és jó időért imádkoznak Soslánhoz.

 Forrás: Vszevolod Miller: Oszét etűdök. Ford.: Kovács J. Béla

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.