Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csoda Oszétiában

2013.01.16

 A vallási értelemben vett csoda fogalomkörébe sorolhatók egyrészt a régi legendairodalomból Krisztus csodái, a szentek legendáinak csodás eseményei, illetve ezeknek az újkori néphagyományban továbbélő szóbeli és írott változatai, másrészt a képekről, jelenésekről, égi jelekről, fényjelenségekről, imameghallgatásokról, a veszélyből való megmenekülésről, a halottak feltámadásáról szóló történetek. Közülük most a jelenések kategóriájába számítható csodás eseményről lesz szó. A jelenés 1992 januárjában történt Észak-Oszétiában, a digorai járás területén.

A hótól vakító téli napsütésben többek szeme láttára megjelent az égen Uastirdzsi, az oszétok egyik legfontosabb istensége.  Háromlábú szárnyas lován, az Avszurgon leereszkedett az egyik ház tetejére, és intő szavakat intézett vallástól elfordult népéhez. A csoda híre futótűzként terjedt Oszétiában és határain túl is. A korabeli újságok is hírt adtak az eseményről, a Kavkaz című oszét tudományos ismeretterjesztő folyóirat 1993/1-es számában jelent meg a csodás jelenésről tudósító írás, melyet az alábbiakban szó szerint közreadunk.

 

Oleg ALAN (szöveg)

Miron TEMIRJAEV (fotó)

 

Csoda napjainkban!

„SZENT GYÖRGY MEGJELENÉSE

A fehér lovas leszállt az égből

A keresztények és a muzulmánok

alázatosan könyörögnek Szent Uastirdzsinek

A kereszténység reneszánsza Oszétiában?

 

Néhány szakember véleménye szerint 1992. január 23-át Észak-Oszétiában a kereszténység újjászületése napjának lehet tekinteni. Ezen a napon a kis vidéki falu, Digor lakói tanúi voltak Szent György megjelenésének. ... Mindenek bírája ebben az esztendőben enyhe, délies telet hozott Oszétiának erre az egyébként “északi” jellegűnek tartott részére. Az említett napon az „Asztaudon” („Középen folyó patak”) jegének vastagsága a McDonald’s cég egy jobb hamburgeréhez volt hasonlatos. Délután három órakor, amikor az 1-es számú iskola tanulói a tanítás végének örülve hokizni kezdtek a jégen, az égen egyetlen felhő sem mutatkozott. És akkor az egyik pillanatban az egyik játékos, az ötödikes Alekszandr SAHOV összeütközve egyik ellenfelével, a jégre esett, felemelte a fejét és valami olyat látott, hogy a meglepetéstől felkiáltott. Harminc méter magasban, egy épülő nyaraló horganyzott tetején, amely az Asztaudon bal partján állt, lassan egy fénylő „objektum” ereszkedett lefelé...

Az esemény szemtanúi, a gyerekek elbeszélése szerint a „jelenség”, amely leereszkedett a behavazott ház tetejére, olyan fényesen világított, mint a nap. Feltehetően emiatt voltak eltérések a részleteket illetően a látvány leírásában. A többség azonban egyetértett abban, hogy egy óriási termetű, dús ősz körszakállú öregember volt fehér ruhában, s egy háromlábú szárnyas fehér lovon ült. A ló szárnyai nem voltak nagyok, de belőlük minden irányba szikrák hullottak, úgy, mint a hegesztésnél. Amikor a ló leereszkedett a háztetőre, a szárnyai felcsapódtak. A gyerekek Alekszandr hangjára megfordultak és dermedten álltak. Elsőnek Alan GUCAEV ocsúdott fel: „Hej, ha fegyver lenne nálam!” – kiáltott mérgesen. Nem találva jobbat, kirugdosott egy jégbe befagyott kavicsot és a fehér lovas felé hajította. Egy másik fiú Mairam KEVROSZOV is követte példáját. Ám ekkor a jég hirtelen megrepedt és Alan derékig a jeges vízbe merült.

A lejátszódott eseményeknek volt még egy tanúja, Szergej KUCKIEV közgazdász. Véletlenül került a ház mellett a partra és látva, hogyan merül a gyermek a jég alá, felemelte a kezeit a fehér lovas felé: „Nem tudom, ki vagy, ó, te szent, de mentsd meg az oktalan gyermeket!” Ekkor hangot hallott: „Felhagytatok Isten imádásával!” Aztán meg: „Vigyázzatok a fiataljaitokra!”

Ezek után a ló kiterjesztette szárnyait és szárnycsapások nélkül lassan felemelkedett. A fehér lovas és a ló egy pillanat alatt nyomtalanul eltűnt a felhőtlen égen...

A szokatlan jelenség híre villámgyorsan elterjedt a városkában. A lakosok hamarosan kisebb áldozati ajándékokkal tódultak a házhoz: a hagyományos három darab piroggal, amely házi sajttal készült, és arakkal, kukoricából erjesztett gyenge alkohollal.

A házigazda ebben az időben távol volt, este hazatérve pedig megfeledkezett az áldozat bemutatásáról. Éjszaka azonban hét angyal jelent meg álmában. Körülvették, és az egyik, egy szőke fürtű, a legfiatalabb, szigorúan így szólt: „Ítélkezünk feletted, mert nem róttad le a kötelességedet Uastirdzsi előtt!” Azután az angyalok összetanakodtak és ismét előállt a szőke fürtös: „Úgy határoztunk, hogy megbocsájtunk.” Ezután megnevezte magát és két másik angyalt is, akik mögötte álltak: „Egyikünkre a gyűlésen arakkal teli ivókürtöt, a másikunkra árpasört, harmadikunkra komlóból erjesztett kvaszt ürítesz!” E szavak után szárnyait csapkodva az egyik angyal Kabardia felé, a másik Dél-Oszétiába, a szőke fürtös pedig az ég felé repült...

Reggel a jelenés híre bejárta Digort, és az idősebbek a niháson gyűlést tartottak Szent György látogatásának tiszteletére (Az oszétok Szent Uastirdzsinek nevezik, digori nyelven Uaszkerginek). Ő védi a férfiakat, utasokat, harcosokat és o emel szót Istennél a szegények és kisemmizettek érdekében.

E sorok írója csak a következő vasárnap, február 2-án tudott Digorba utazni, akkor, amikor kezdetét vette a Szent György-napi búcsú, az „arvitanbon”. Oszétiából és határain túlról zarándokok ezrei érkeztek, s gépkocsik özöne árasztotta el a környező utcákat. Templomi lobogókkal és ikonokkal vonultak a papok, a vlagyikavkázi pravoszláv templomok egyházközségeinek tagjai, a büszke kozákok kék cserkeszkában lépdeltek ünnepélyesen, nemzeti harmonikával és táncaikkal jelentek meg a távoli körzetek hegylakói. Látni lehetett itt zarándokokat Moszkvából, Szentpétervárról, Közép-Ázsiából és autós turistákat Törökországból. Még a szomszédos Ingusföldről is érkeztek, pedig ismeretes, hogy ők az iszlám fundamentalizmushoz tartoznak.  

Az Asztaudon partjának fehér havát vörösre festette az áldozati állatok vére, hatalmas üstökben főtt a hús. A falhoz, ahol Szent György ikonja volt kifüggesztve, lehetetlen volt odafurakodni, egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Pénzadományokat gyűjtöttek Szent Uastirdzsi templomának építésére. Rövid időn belül több millió rubel gyűlt össze. Emberek ezrei ültek az utcákon felállított több száz méternyi asztaloknál...

Emberek tolongtak annál a helynél, ahonnan jól lehetett látni a ház hóval fedett tetején a nyomokat: egy kiterjesztett szárnyú madár pontos nyoma maradt mintegy másfél méternyire mindkét oldalon. És olyan mélyedések, mint egy ló patáinak nyoma.

Szemtanúk mesélik, hogy Szent György megjelenése után két nappal ismét havazott ugyan, de ez nem takarta el a tetőn a nyomokat. Még tíz nap után is – jóllehet olvadt – jól ki lehetett venni több tízméternyi távolságról is.

Mondják, hogy mielőtt a ház épült, a föld a Kibizov családé volt, akik baptisták voltak. Miután eladták a földjüket, a helytől messze távolra költöztek.

Mindenesetre Digor városát korábban kereszténynek tartották, amelyet pravoszláv hitű oszét-digor lakosság lakott. Az 1917-es forradalomig temploma is volt.

A kereszténység Oszétiába Bizáncból terjedt Grúzián keresztül. Ezért az oszétek elődei, az alánok korábban keresztelkedtek meg azoknál a keleti szlávoknál, akiket Vlagyimir herceg erővel kényszerített erre. Az oszéteknél a pravoszlávoktól megkülönböztető vonások vannak, a pogányság továbbélő formái. Egyáltalán nem különös náluk, hogy a pogány idolok és a keresztény istenség békésen megfér egymással. De a legősibb és leginkább tisztelt szent mégis Szent György maradt, Szent Uastirdzsi. Minden év novemberében egy héten át ünneplik Dzsiorgub-ot a tiszteletére rendezett ünnepség keretében. És a hegyi körzetekben nincs olyan hely, ahol ne lenne szentély Uastirdzsi tiszteletére.

A nagy sokadalmak nem várt kellemetlenségeket is szoktak okozni, különösen, ha azt az arak iddogálása is kíséri. Ezért a rendőrök rendszerint a közelben tartózkodnak. És jóllehet, a helyi hatalom ezt ez alkalommal figyelmen kívül hagyta, a szent helyeken emberemlékezet óta nem jegyeztek fel egyetlen rendbontást sem. Az emberek megnyíltak, kitárták egymás előtt a szívüket, annak ellenére, hogy a legutóbbi évek az oszéteknek csak terheket, nélkülözést és háborúkat hoztak. Mindenki igyekezett jó szóval fordulni az olyan idegenhez is, akinek egyébként még a nyelvét sem beszéli. Az égi szent leereszkedett Oszétia földjére.”

 

Eddig az idézet. A közzétett anyag jobb megértéséhez elengedhetetlen az oszét vallás és mitológia azon részének felvázolása, amely a szóbanforgó jelenés „főszereplőjéről”, Uastirdzsiről szól.

 A Közép-Kaukázusban élő oszét nép zárt földrajzi helyzeténél fogva sok archaikumot megőrzött társadalmában, mitológiájában, népi kultúrájában.

Uastirdzsi (a digori-oszétoknál Uaszkergi) grúz közvetítéssel Dzsiorgub, Giorgob. A kutatók szerint e népszerű szent nevének első része az óiráni ‘uasz’szó, mely istent, istenit, szentet jelent, második részének jelentése még nem világos. Uastirdzsi a férfiak, a harcosok istene. A nők még a nevét sem merik kiejteni, helyette lagti dzuárt, férfiak istenét mondanak, és nem vehetnek részt a tiszteletére rendezett lakomán sem. Állandó jelzős névalakjai is férfiasságáról, nagy erejéről tanúskodnak: „merész Uastirdzsi”, „erős Uastirdzsi”, „villámló Uastirdzsi”.

Háború idején megnövekszik a népszerűsége. Az oszét falvakban ilyenkor új szentélyeket állítottak tiszteletére és hozzá könyörögtek segítségért. Patrónusi tulajdonságai sokrétűek: ő a becsületes emberek, az úton járók, az elesettek, a bajban, szükségben szenvedők védelmezője, az emberek megsegítője, az igaz ügy védelmezője. Valószínűleg ezzel függ össze, hogy az ő nevét említik eskütételnél és hálaadásnál. Az oszét néphit szerint gyakrabban jár le a földre, mint a többi égi lakó, hogy megtudja: az emberek segítik-e egymást a bajban. Ezért sokszor inkognitóban, öregember, főleg koldus alakjában jelenik meg a földön, és próbára teszi az emberek vendégszeretetét. Számos legenda szól a koldus-Uastirdzsi viselt dolgairól. Mint „jó ügyet szolgáló isten” ádáz ellensége a tolvajoknak, gazfickóknak, esküszegőknek, gyilkosoknak, akik az erről szóló történetekben elnyerik tőle méltó büntetésüket. Alakja a gazdasági élettel is kapcsolatos, bár ennek saját istenei vannak az oszét mitológiában: ő a háziállatok pártfogója, azon kívül képes arra, hogy bő gabonatermést biztosítson és megsokasítsa az állatállományt.

Az 1992-es digorai Uastirdzsi-jelenésről szólva, ennek a csodák a mechaniznusa is meglepően hasonló a világ bármely pontján tapasztalható csodás jelenségek mechanizmusához. A helyi színt és sajátosságot az etnikum és szokásvilág különbözőségei adják. Az esemény mechanizmusa, főbb mozzanatai a következők:

 

1. Uastirdzsi megjelenése, szemtanúk elbeszélései az esetről

A csodás jelenés helyszíne, Digor falu Oszétia északi részén fekszik, az orosz kutatók szerint Oszétia egyik leghagyományőrzőbb vidéke a környező területekkel együtt, melynek lakóit a kutatók digori-oszéteknek, digorszkiaknak nevezik. Nyelvjárásuk, folklórjuk rendkívül archaikus, szinte nincs olyan oszét kutató, aki ne járt volna ezen a vidéken. (Az ismert, 15. századi jász szójegyzék szavainak többsége az oszét nyelv digor nyelvjárásához áll a legközelebb)

A csoda szemtanúi gyerekek, illetve egy felnőtt voltak. A gyerekek szerepeltetése a csodák jellemző motívuma, a fatimai Mária-jelenés szemtanúi is gyerekek voltak. A szemtanúk elbeszélése szerint Uastirdzsi megjelenését erős fényjelenség kísérte:

„...olyan fényesen világított mint a nap.”; ...”...lassan egy fénylő ‘objektum’ ereszkedett lefelé.” A látványt így fogalmazták meg: „...egy óriás termetű, dús ősz körszakállú öregember volt fehér ruhában, és egy háromlábú szárnyas fehér lovon ült. A ló szárnyai nem voltak nagyok, de belőlük minden irányba szikrák hullottak...” Ez a Uastirdzsi-kép (avagy Szent György-kép) megegyezik az oszét mitológiából, illetve a Nart-eposzból ismert ábrázolással. Az oszét istenek égben lakozó lények.  Az oszét nép öregek, vének iránti tisztelete jut kifejezésre abban, hogy Uastirdzsit ősz öregembernek képzelik, aki fehér lovon ül, fehér nemezköpenyt visel. A főbb istenségek közül ő a legtevékenyebb. Háromlábú lován, az Avszurgon leereszkedik a földre, mint a villám, s végigvágtat annak egyik végétől a másikig. A Nart-eposzban az egyik hős, Satana atyja. Jó barátságban van a nártokkal, egy asztalhoz ül velük, s részt vesz a hadjárataikban. Csodatévő erejével megsegíti őket, övé a varázserejű nemezkorbács, amellyel feltámasztja a nártokat. Késöbb szembefordul velük.

 

2. A szent képének kihelyezése a csodás esemény helyszínén, áldozati ajándékok, állatáldozat, áldozati lakoma

Az esemény hírére a lakosok kisebb áldozati ajándékokat vittek a házhoz, melynek falára kifüggesztették a szent ikonját: három darab házi sajttal készült pirogot és arakot, kukoricából erjesztett gyenge alkoholt. A férfiak tanácsában, a niháson is gyűlést tartottak, hogy megbeszéljék a következő napok teendőit. Az eseményt követő héten megkezdődött a Szent György-napi búcsú, az „arvitanbon”. Állatáldozatot mutattak be, a leölt állatok húsát közös áldozati lakomán fogyasztották el.

Az oszétoknál ma is népszerűek az isteneik részére vagy nagyobb ünnepek alkalmából bemutatott állatáldozatok. „Az Asztaudon partjának fehér havát vörösre festette az áldozati állatok vére, hatalmas üstökben főtt a hús… Emberek ezrei ültek az utcákon felállított több száz méternyi asztaloknál..”

Az állatáldozatnak és az áldozati lakomának voltak rituális részei az oszéteknél. V. MILLER 19. század végéről származó leírásából közöljük, hogy az oszét családoknál milyen előkészületek előzték meg nagyobb ünnepeken az áldozati lakomát.

  Az áldozatnak szánt állatot - bárányt vagy tinót - egy fiatalember odavezette a családi tűzhelyhez. Odament a legidősebb férfi (nemzetségfő, családfő), megfogta az állatot bal szarvánál fogva, és imádkozni kezdett Istenhez (Huszau) és ahhoz a szenthez, akinek az áldozatot szánták. Ezután egy tüzes fahasábbal keresztet rajzolt az állat jobb füle mögé, a nyakára és a homlokára. Amikor a megperzselt szőr füstje felfelé szállt, azt mondta: „így szálljon a mi áldozati ajándékunk Istenhez!” Azután egy pohár arakot vittek neki: az arak egy részét a tűzbe hintette, másik részét a fiatalembernek adta, a maradékot pedig megitta. Ezt követően a fiatalember a többiek segítségével az áldozati bárányt egy háromlábú asztalra (fyng) tette úgy, hogy a fejét észak, a torkát kelet felé fordította, majd elmetszette a bárány torkát, ‘Huszau, neked adjuk!’ szavakat mormolva. Amíg az állat vére a tálba kifolyt, a fiatalembernek csendben kellett maradnia. Azután levágta a fejét, egy pillanatra újra visszatette, majd odaadta az öregembernek, aki óvatosan leperzselte róla a szőrt és a katlanba tette. A fej az idősebb férfiak tiszteletére szánt étel a lakomán.

Az áldozati lakomán kizárólag férfiak vehettek részt. Az asztalfőn ült a legidősebb férfi, a tamada, mellette kor szerint haladva a többiek, a fiatal férfiak a felszolgálásban vettek részt. A tamada elé három nagy, egymásra helyezett pirogot tettek, háromszög alakban kissé széthúzva, valamint egy pohár arakot. Egy másik tálon szintén a tamadának szolgálták fel a bárány vagy borjú, kereszttel megjelölt fejét, melléhelyezve más belsőrészeket is, pl. a bárány tövestől kivágott nyelvét, a két lapockát, nyaki részeket, esetleg lábszárat. Az áldozati falatok elfogyasztása a tamada, illetve az öregek kitüntető tisztje volt. A lapockacsontot nem dobták ki, nagy becsben tartották, ebből jósoltak az oszétok a jövőbeni eseményekre. A Nart-eposzban, Afsati, a vadak ura azt kéri az emberektől egy lakomán, hogy az elejtett vad jobb bokacsontját őrizzék meg számára.

A lakoma megkezdése előtt a résztvevők a tamada vezetésével étel és italáldozatot hoztak az istenségnek az asztalnál. A tamada felállt, kezébe vett egy erre a célra sütött húsdarabot (saslikot), levette a sapkáját és imádkozni kezdett. Minden imádság után közösen mondták az ament. Kérte Istent és azt a szentet, akit ünnepeltek, hogy hozzon a családra szerencsét és bőséget, és áldozat gyanánt tűzbe vetett egy saslikot. A másikat odaadta valamelyik háziállatnak, a következőt maga elé tette, a maradékot pedig kiosztotta az öregek között. Ezt az áldozati húsdarabot ‘ahszarfambal’-nak nevezik az oszétek. Azután felemelt egy arakos poharat, rövid imádság után ebből is locsolt egy kicsit a tűzbe, megkínált belőle valakit az öregek közül, és a maradékot megitta. Ezután kezdődhetett a lakoma.

Érdekes, hogy az oszétek hagyományosan nem a pravoszláv naptár szerinti hivatalos napon, május 6-án ünneplik Szent Györgyöt, hanem novemberben.23-án.Ennek az oszétek hagyományos évi időbeosztása az oka. Az év egyes időszakait isteneiknek ajánlják fel, esetenként róluk is nevezik el, és nem a hivatalos naptári hónapok, hanem a gazdasági élet rövidebb-hosszabb időszakai tagolják életüket.

Szent Vaszilij-hónapja december végétől január közepéig, Szent Nyikolájhava április második felétől május közepéig tart. Külön hónapot szentelnek Falvarának, az apró lábasjószág istenének, május közepétől június közepéig. A nyári hónapokban ünneplik Uaszillá-t, a gabonaistent, a tiszteletére rendezett ünnepet ’horibon’-nak, termés napjának nevezik.

Az oszéteknél a november volt Szent György-hava, oszétül Dzsiorgub, Giorgob, Gorguba. Késő ősszel, november végén tartották az ünnepét, mely a következőképpen történt. A rituális áldozati lakomát, melyet az oszétok ‘kuvd’-nak neveznek, nem a faluban, hanem a falu határában a Uastirdzsi szentélynél (ez többnyire kőrakás vagy elpusztult védőbástya romja) tartották meg. A szentély többnyire magaslaton állt, hogy Uastirdzsi szemmel tudja tartani a falut, az embereket és az állatokat. Ide vitték ki a férfiak az áldozati ajándékokat, a pirogokat és arakot is. Itt ölték le a bárányt, itt főzték meg és fogyasztották el a húsát, miközben imádkoztak, étel és italáldozatot hoztak neki. Az ebéd befejezése után felültek a lovakra, megkerülték a szentélyt, ezt mondva: „Uastirdzsi, őrizz meg minket és a lovainkat.”

 

3. Zarándokok

A csodás események jellemző kísérőjelensége, hogy zarándokok ezrei érkeznek a helyszínre közeli és távoli vidékekről, hogy saját szemükkel győződjenek meg a történtekről, és hogy részesüljenek az ezzel járó nagy lelki élményben. A cikkíró sorait idézve: „...Oszétiából és határain túlról zarándokok ezrei érkeztek, s gépkocsik özöne árasztotta el a környező utcákat. Templomi lobogókkal és ikonokkal vonultak a papok, a vlagyikavkázi pravoszláv templomok egyházközségeinek tagjai, a büszke kozákok kék cserkeszkában lépdeltek ünnepélyesen, nemzeti harmonikával és táncaikkal jelentek meg a távoli körzetek hegylakói. Látni lehetett itt zarándokokat Moszkvából, Szentpétervárról, Közép-Ázsiából és autós turistákat Törökországból. Még a szomszédos Ingusföldről is érkeztek, pedig ismeretes, hogy ok az iszlám fundamentalizmushoz tartoznak.”

Tehát nemzeti viseletükben, ünnepélyesen vonultak ki a környező vidékek hegylakói, az oszét főváros, Vlagyikavkaz pravoszláv egyházközségének papjai, az orosz főváros, Moszkva és Szentpétervár zarándokai. Nemcsak a keleti kereszténység hívei jöttek el a csoda folytán híressé vált észak-oszét faluba, Digorba, hanem még a muzulmánok is Törökországból, Közép-Ázsiából, Ingusföldről, akik szintén tisztelik Szent Györgyöt. Megtekintették a házat, melynek behavazott tetején még mindig ki lehetett venni a Uastirdzsi-jelenés nyomait: „egy kiterjesztett szárnyú madár pontos nyoma maradt mintegy másfél méternyire mindkét oldalon. És olyan mélyedések, mint egy ló patáinak nyoma.” Lerótták tiszteletüket Szent György ikonja előtt: „A falhoz, ahol Szent György ikonja volt kifüggesztve, lehetetlen volt odafurakodni, egy gombostűt sem lehetett volna leejteni.” Itt helyezték el a zarándokok ajándékaikat is. Pénzgyűjtés indult Uastirdzsi templomának felépítésére, rövid időn belül több millió rubel gyűlt össze. A zarándokhellyé vált templomok eredetmondáiban gyakran felbukkan ez a motívum. A csoda helyszínén, mint megszentelt helyen templom épül  hívok, zarándokok adományainak felhasználásával. Tudjuk, hogy a nyugati kereszténységben a Mária-jelenések helyszínén épültek zarándoktemplomok.

 

4. A csodás eseményt kísérő hiedelmek

Három hiedelem motívumot ragadunk ki a fenti leírásból. Hasonló típusú hiedelmek többnyire felbukkannak a rendkívüli események leírásaiban, mint a csoda megtörténtét igazoló, alátámasztó további esetek. Az első annak a gyermeknek a megbüntetése, aki a jégből kikapart kaviccsal meghajítja Uastirdzsit, ezért beszakad alatta a jég, és derékig a jeges vízbe merül. A bűn és bűnhődés elve érvényesül az ilyen típusú hiedelem történetekben, melynek kiváltó oka sokféle lehet, témája is változatos, de általában a szent és profán összeütközéséből fakadnak. Jelen esetben a hit és hitetlenség ellentéte a kiváltó ok: „Felhagytatok isten imádásával! Vigyázzatok a fiataljaitokra!” - hangzik az intelem az esemény felnőtt szemtanújához, aki kérte Szent Györgyöt, hogy mentse meg az oktalan gyermeket a haláltól. A szakrális kisműemlékekhez kapcsolódva számos hasonló hiedelemmondát feljegyeztek már a néprajzkutatók.

A másik, témájánál fogva ide kapcsolódó hiedelem annak az embernek a megbüntetése, illetve felelősségre vonása, aki hazatérve elfelejtett áldozatot bemutatni, s jellemző módon mindez egy álomlátás keretében jelenik meg: „A házigazda ebben az időben távol volt, este hazatérve pedig megfeledkezett az áldozat bemutatásáról. Éjszaka azonban hét angyal jelent meg álmában. Körülvették és az egyik, egy szőke fürtű, a legfiatalabb, szigorúan így szólt: “ Ítélkezünk feletted, mert nem róttad le a kötelességedet Uastirdzsi előtt!” Azután az angyalok összetanakodtak és ismét előállt a szőke fürtös: “Úgy határoztunk, hogy megbocsájtunk.” Ezután megnevezte magát és két másik angyalt is, akik

mögötte álltak:” Egyikünkre a gyűlésen arakkal teli ivókürtöt, a másikunkra árpasört, harmadikunkra komlóból erjesztett kvaszt ürítesz!” E szavak után szárnyait csapkodva az egyik angyal Kabardia felé, a másik Dél-Oszétiába, a szőke fürtös pedig az ég felé repült...

Az angyalok vagy zedek (zsadok) az oszét mitológiában az angyaloknak felelnek meg. Az emberek, állatok,erdők,vizek, szelek pártfogói, mindenütt ott vannak, az égi istenek és az emberek között közvetítenek. A hét angyal szerepeltetése összefügg a „hét isten, hét szent”(avd dzuari) kultuszával, mely hét különböző helyi istent magában egyesítő istenség,  és tisztelete egész Oszétiában elterjedt, szentélyeket is emeltek neki. A harmadik, természetfölöttire utaló hiedelem az a jelenség, hogy Szent György nyomait még napok múlva is látni lehetett a behavazott háztetőn, azokat a többszöri havazás sem tüntette el.

 

5. Lelki hatás

Végezetül ejtsünk néhány szót arról a lelki hatásról, melyet a csodás események, illetve az azt kísérő ünneplések kiváltanak az emberekből. A közös lelki élmény hatására az emberek közelebb kerülnek egymáshoz, megértőbbek, türelmesebbek, a haragosok is kibékülnek. A cikkíró, Oleg ALAN szavaival: „Az emberek megnyíltak, kitárták egymás előtt a szívüket, annak ellenére, hogy a legutóbbi évek az oszéteknek csak terheket, nélkülözést és háborúkat hoztak. Mindenki igyekezett jó szóval fordulni az olyan idegenhez is, akinek egyébként még a nyelvét sem beszéli. Az égi szent leereszkedett Oszétia földjére.”

Összegzésként azt szeretném még elmondani, hogy az a Szent György-kép, ami a leírtakból elénk tárul nem egyezik a nyugati és keleti kereszténységben ismert képpel: pl. hiányzik az egyik legjellemzőbb motívum, a sárkányölés. Szent György az oszét mitológiában egy istenhez hasonló, általánosabb tulajdonságokkal rendelkező istenség. Az oszétek igen korán, már a IX. században megkeresztelkedtek, a bizánci kereszténységhez csatlakoztak. Pogány isteneiket azonban még sokáig megőrizték, sok esetben változatlan funkcióval, új, keresztény név alatt éltek tovább régi isteneik. Emellett azonban tisztelik az ortodox egyház sárkányölő szentjét is, ikonját házaikban, templomaikban kifüggesztik. Az oszét vallás jellegzetessége éppen ez a kettősség: a pogány kultuszok és a keresztény szenttisztelet évszázadok óta tartó együttélése.

 

Forrás:

Gulyás Éva: Szent György-csoda Oszétiában 1992-ben  In: Jászsági Évkönyv, 2007.

In: Kavkaz, 1993/1. A szöveget fordította Gulyás Éva, lektorálta Szabó István.

Dumézil, G.: Mítosz és eposz. Bp. 1986.

Kaloev, B. A.: Pogány istenek és kultuszok az oszéteknél (ford.: Gulyás Éva) In: Múzeumi Levelek 61-62. (1989)

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.