Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az oszétok vallási hiedelmei

2012.11.16

 

Az oszétok vallási hiedelmei

 Az oszétek hivatalosan az ortodox kereszténység, illetve kisebb részük a szunnita iszlám hívei. A kereszténységet a VI-IX. században vették fel bizánci hatásra. A XVI. században alakult ki  - a szomszédos kabard nép hatására - egy kisebb muszlim közösség. Ma főleg Észak-Oszétia Iraf járásában élnek muzulmánok. Hivatalosan mind Észak-, mind Dél-Oszétiában a keresztények vannak többségben, kivétel nélkül a moszkvai patriarchátushoz tartoznak.

A kereszténység azonban az oszétokat idáig egészen külsődleges módon érintette, és ezen kívül nem a belsejükből fakadóan, erkölcsi oldalról, hanem csak kultikus jelleggel. Az oszét lelki alkata, nevezze magát kereszténynek vagy muzulmánnak, évszázadokon keresztül a nemzetségi létformában fejlődött ki. Ebbe a teljesen zárt körben a kereszténység igazán sosem tudott gyökeret ereszteni.  A keresztény erkölcs kevésbé ismert az oszétok számára, sokban ellentmond az évszázadokon kialakult hagyományoknak. "A kereszténységet felvéve az oszét eleget tesz néhány szertartásnak, megkeresztelkedik, megtartja a böjtöket és az ünnepeket, olykor a templomba is eljár, megnevezi Krisztus nevét és néhány szentét, de ezzel együtt megtartja a pogány szokásokat is." (Miller, Oszét Etűdök)

Napjainkban is az oszétok közül sokan szertartásokat végeznek az ősi alán-oszét hit szent helyein (dzuar), lakomákat (kuvd) tartanak - bárányokat, kecskéket, bikákat - áldoznak a jeles napokon, és nem gondolják, hogy a régi rítusok nem egyeztethetők össze az újakkal, amelyeket a keresztény papság jelölt ki nekik. Az oszétek vallási felfogása és a rítusokkal szembeni külsődleges viselkedése ennek a népnek a történelmi sorsát tükrözi.

A kereszténység bizonyos tanításai, amelyet egykor a Nyugat-Kaukázusban a bizánciak, majd utánuk a grúz misszionáriusok hirdettek a régi pogány gondolkodásra épültek rá. A régi alánok (ironok) a régi időktől fogva ismerték Krisztust (Csiriszti, Kriszti), a Szűzanyát (Madi Mairäm), bizonyos szenteket - Illést, Szent Györgyöt, Szent Miklóst, Szent Theodoroszt, megtartották a keresztény böjtöket és ünnepeket. Oszétiában a grúzok számos templomot és kolostort építettek, amelyek jelenleg romokban hevernek, és úgynevezett dzuárként - az ősi oszét-alán vallás szent helyeként - használnak. Sőt azt mondhatjuk, hogy az itteni dzuarok nagy része, különösen az olyanok, amelyek a legnagyobb tiszteletnek örvendő (Rekom, Mikaligabirtä) helyek, valamikor keresztény szent helyekként lettek felszentelve. A mai pogány népi szertartásokban sok olyan régi vonás található, amely a kereszténységben gyökerezik, és ezek a vonások tisztán megőrződtek az évszázadok folyamán.

Oszétiában nemcsak a kereszténység, hanem az iszlám is pogány elemekkel kevert, szinkretikus hit. Az oszét mohamedánok megismerték Mohamed nevét, a nap fiáét (huri firt), rituális mosdást kezdtek végezni, megtartották a pénteket, böjtöltek az urazi idején (ramadánkor), de ez nem akadályozta őket a régi ünnepségek megtartásában és a régi dzuárok tiszteletében. Az oszét muszlimok  valójában sosem voltak igazi muszlimok, sosem ismerték szilárdan a próféta törvényeit, sosem mondtak le az iszlám kedvéért a saját elpogányosodott keresztény hagyományaikról.


A magasabb rendű szellemekhez fűződő hit az oszétok hitében


  Huszau (Isten)  -  Az oszétoknél a legfelsőbb lénynek Huszaut nevezik. A korábbi iszlám és keresztény felfogás szerint az oszétok hittek és hisznek egy felsőbb, nem látható Istenben, aki valahol az égben található és irányítja a világot. Huszau neve szüntelenül az oszétok ajkán van: a kívánságok többségében hallatszik, amellyel olyan bőséges ellátást kívánnak a mindennapi életben, mint például: Huszau horzsäh dä uäd - irgalmazzon neked az Isten! Huszau horzsäh sszar! -könyörüljön meg rajtad az Isten! és mások. De ezekkel tulajdonképpen korlátozódik is az oszétek gondolataiban a felsőbb lény részvétele. Ez a felsőbb lény túlságosan messze van a számukra, nagyon megközelíthetetlen, személytelen és megfoghatatlan: a mindennapi életben a szerencse és a szerencsétlenség az ő akaratától függ, a természeti jelenségeket felügyelő többi erő beavatkozása is a legfőbb istennek van alárendelve.

Ezeknek a szellemeknek az egyikétől függ a gabonatermés, egy másikétól a háziállat jóléte és egészsége, a harmadik uralja a vadállatokat és biztosítja a vadászat sikerét, a negyediktől a méztermés függ, stb. A szellemek között van olyan is, amelyik betegséget bocsát az emberekre, például himlőt, azonban az oszétek soha sem nevezik az ilyen szellemeket gonosznak vagy ördögnek.
Természetesen, az oszétek e szellemekhez nem csatolják hozzá az isten nevét, soha sem mondják, hogy Uasztirdzsi vagy Fälvära istenek (huszautä). Azonban a valóságban helyük van a vallásos képzetekben és kultuszban, mint az ókori görög, germán vagy szláv isteneknek, és sűrűn lehet hallani, amikor a főistent Istenek Istenének (Huszauti-Huszau) nevezik, feltételezve ezzel azt is, ha csak ő magának adják ezt a megtisztelést, akkor a többi istenség létezése alá van rendelve neki.

 A dzuar elnevezés túlságosan tág és meghatározatlan: ez a szó jelölhet keresztet is, imaházat is, szent helyet is, és szellemet vagy szentet is. "Szintén dzuarnak nevezik az oszétek a hulló csillagokat is, de csak az olyanokat, amelyek nem merőlegesen esnek le, hanem csak mintegy lecsúsznak az égről. Egy ilyen csillagot látva mondják: dzuar fattahti - elröpült a hullócsillag - és feltételezik, hogy valamilyen szent helyre ereszkedett le. Ilyen csillagot látva, 3 kis túrós gombócot parancsolnak megsütni (gubärta, guborä) és imádkoznak a csillaghoz. A izäd elnevezés,
aveszte. yazata, eléggé meghatározatlan szellemet jelöl, angyalokat, és mind egyes és többes
számban is használatos." (Miller, Oszét Etűdök)

 Minden embernek megvan a maga őrző angyala (zsad) és gyakran, amikor
az embert átkozzák, az angyalának kívánnak rosszat; például: dä izsädi hai fëszädäd - essen le az angyalod. Az izsäd párhuzamosan használatos a dauäg
névvel, amely nyilván oszét, bár az etimológiája nem világos, szintén angyal jelentésében, de alacsonyabb rangú szellemként. Az izsäd és a dauäg az égi
erők kíséretét vagy tömegét jelentik vagy égi sereget.



A legfontosabb istenségek (szellemek) az oszét vallásban


Uaszilla - égi lény, aki az égzengésnek és a villámoknak parancsol. A név összetett, az uasz szó ismeretlen jelentésű, és az illa - Illés próféta neve. A bibliai próféta neve az oszétokhoz a korai kereszténységgel együtt került, a régi mennydörgés istenének a nevévé vált, kiszorította annak a korábbi nevét. Ily módon az oszéteknél az a jelenség ment végbe, amelyet más népek hitvilágában is megfigyelhetünk, akik átnevezték a pogány isteneiket és szentjeiket, bevitték azokat a keresztény egyházba. Az Uaszillába, vagy Szent Illésbe, mint a villámlás istenébe vetett hit, különösen világosan fejeződik ki azokban a szertartásokban, amelyeket akkor mutatnak be, amikor valakit a villám sújt halálra. Ha valakit agyoncsapott a mennykő, a régi oszétok azt mondták, hogy Uaszilla eltalálta őt a nyilával, és amellett a hely mellett keresik őt. "Azután a halott rokonai és az aulbeliek (aul= kaukázusi falu) összegyűlnek a holttest mellett és siratják, a nők gesztikulálnak, és szavakat mondogatnak, mint a siratási szertartáskor, de sírni nem merészelnek, mert félnek attól, hogy ezzel megharagítják Uaszillát, aki magához vette a megboldogultat. A villámsújtottat Uaszilla haragja áldozatának tekintik, ezért nem szabad a közös temetőben eltemetni." (Miller (i.m.) feljegyzése a XIX. századból)




Uastirdzsi - E népszerű szent nevének második része kétségkívül György nevének az eltorzulása, az első rész pedig ugyanaz, mint az Uaszilla nevében. Szent György a csodálatos fehér lova hátán a férfiak oltalmazója. Uastirdzsit a tolvajok, a gazemberek, a hitszegők, a gyilkosok ostorának, és a becsületes emberek valamint a háziállatok védelmezőjének tartják. A nevét gyakran hallhatjuk az átkokban és a jókívánságokban. Oszétiában rengeteg legenda kering róla, a Nart eposz egyik fontos szereplője, Huszau (a Legfelsőbb Isten)után a leginkább tisztelt égi lakó.



Tutir - A vadállatok, különösképpen a farkasok védelmező szelleme. A neve eltorzult, valószínűleg a Tirszki Szent Theodorus nevéből, akinek engedelmeskedtek a farkasok.  Létezik olyan elképzelés is, hogy Tutir a farkasok pásztora, akinek az akarata nélkül nem képesek kárt tenni sem az emberben, sem az állatokban. Ha a nyájára farkas támad, az oszét Tutirt hívja segítségre, mondván: Ó, Tutir! Én és a nyáj a te védelmed alatt állunk, mi a te vendégeid vagyunk: ments meg engem és az állatomat a te farkasaid
torkától, űzd el őket messzire tőlünk! Egy másik hiedelem azt hangoztatja, hogy a farkasokra dühösködő Tutir kövekkel tömi be azok torkát, és ily módon éhezteti ki őket. Ennek következtében a farkasok olykor a juhnyájhoz érve, nem tesznek kárt az állományban, hanem keservesen vonítanak, kérik Tutirtól a táplálékukat. Tutir a farkasok védőszentje gyakran összeütközésbe kerül a nyájak védőszentjével, Falvarával.

 

Falvara - Falvarát a legkegyesebbnek tartják az istenségek közül, jámbor, csendes, senkinek sem árt. "Amikor az oszét a békés természetéért és a jámborságáért szeretne valakit megdicsérni, azt mondja, hogy «olyan, mint Falvara». Falvara békés természetének tulajdonítható, hogy jobban kedveli az állatáldozatnál a dzukkát - lisztből és sajtból készült kását, ezzel Pusanra, az állatok istenére hasonlít, akit kásaevőnek is neveznek." (Miller, im.)

 

Avsati - A vadállatok, legfőbbképpen a kaukázusi őstulkok, szarvasok, kecskék vaddisznók uralkodóját az oszétek Avsatinak nevezik. A vadászok patrónusukként tisztelik.

Barastir - A halottak és túlvilág uralkodója. Ő fogadja a halottakat, kijelöli nekik a helyüket a zindonjében (a pokolban) vagy a dzänätjében (a mennyországban). A halott engedélyt kap tőle a hazalátogatásra, de igyekeznie kell naplemente előtt visszatérni a túlvilágra, mert ezután bezárják a halottak országának a kapuit, és hajnali pirkadatig nem lehetséges a kilépés. Ezért az oszétek a halottat naplementéig temetik el, hogy a halottnak ne kelljen a túlvilág kapui előtt hajnalig bolyongania. Barastirnak nincsenek sátáni vonásai, amennyire kérlelhetetlen a bűnösök iránt, annyira kegyes az erényes emberekkel szemben.
A túlvilágba vezető úton, egy híd mellett ül egy bizonyos Aminon lény, aki az elhunyt szellemét kérdezi meg, mit cselekedett helyesen és rosszul a világon, és megmutatja a paradicsomba vezető utat.



Kurdalagon
- Ezen a néven nevezik az oszétek az istenek mitikus kovácsát, aki az égben vagy a holtak országában tartózkodik. Valószínű, hogy összetett név, az előtagjában a kurd - kovács; az utótagja nem világos, mint ahogyan a szuffixum sem. Sogren Kurdra -agon-ra osztja fel és «rézműves»-nek fordítja, de az, hogy milyen alapon teszi ezt, nem ismeretes. Sifner a szó második részében a lai - ember alakot látja, de nem magyarázza meg az 'a' hang jelenlétét a 'd' után. A Kurdalagon név származására vonatkozóan a nart eposzokban és a bähfäldisin'-ekben mint ügyes kovácsot említik, és állandóan az uälarvon - égi jelzőt viseli. A kohójában megacélozza Batrazt, úgyhogy a nart acélossá válik, egy másik nartnak rézből kovácsol koponyát, amikor annak betörték a fejét, a bähfäldisin'-ekben meghagyják a halottnak, hogy a túlvilági útjának kezdetén menjen el az égi kovácshoz, Kurdalagonhoz, aki damaszkuszi acélból patkót kovácsol a lovának, gyönyörű lótakarót, lószerszámot és értékes kantárt készít neki.

 
 
Szafa - Ezt a szellemet az oszétek a házi tűzhely láncának védelmezőjeként tartják számon. Gatijev szavaival, Szafa adta az első mintát a létező földi lánc számára, folytatva annak alkotását az égen és napjainkban is. Ő a családi élet védelmezője.Szafa szerepe a házassági szertartás során az orosz esküvői énekek kovácsára emlékeztet bennünket, valamint Kuzmára és Demjánra (Borisz és Gleb), akik a hagyomány szerint ekét kovácsoltak az embereknek.

 

Donbettir - A vizek istensége. A vízben él, a halak felett uralkodik, hozzá imádkoznak a halászok. Az a néphit járja, hogy a kezében láncot tart és megfojtja azokat, akik későn fürödnek. A gyerekek általában rettegnek tőle. Donbettirnek sok lánya van, akik vízi tündérek. A nart hősnő, Satana kapcsolatban van a vizek királyságával, mert Donbettir őhozzá adta a fiát nevelésre.


 
Rinibarduag - A betegségeket, a járványokat és a marhavészt, az oszétok szerint néhány szellem küldi, akiknek lakomákat és áldozatokat kell bemutatni. A hegyekben különös tiszteletnek örvend egy ilyen szellem Rinibarduag-angyal (dauäg) név alatt, akinek hatalma van (bar) a járványos betegségek (rin) felett.

 

Alardi - Azok között a szellemek között, amelyek bizonyos betegségekkel kapcsolatosak, különösen nagy tiszteletnek örvend a himlőt okozó Alardi. Tőle a többi szentnél is jobban félnek. Rá kizárólag a nők esküsznek, úgyhogy az ő szentjüknek tartják.Régen, himlőjárvány idején, amikor a betegség agyermekeket támadta meg, az oszétok Alardinak bárányt vagy egyéves ürüt hoznak áldozatnak.
 


Huszaui dzuar (isteni szent) - Ennek a szellemnek vagy szentnek nincs saját neve, de a személyisége is különbözik a többiektől. Őt tartják a házasság oltalmazójának és a termékenység adományozójának.
Huszaui dzuart leginkább a hegyi oszétok tisztelik, akik a kápolnához hasonló imaházikókat állítottak a tiszteletére, de ablak és ikonok nélkül.
Szintén a termékenység védelmezőjének tekintik Firi-dzuart - a bárányok szentjét.


Madi Mairäm - A nők védőszentjének Madi Mairäm-ot, Marija anyát tartják, aki az oszétekhez még a korai kereszténység hirdetése idején került. Az Istenanya (Szűz Mária) megfelelője az oszét vallásban.
 

Binati hiszau - Az otthon védőszentje, az orosz házi szellemnek felel meg. Binati hiszau - a hely, a lakás ura, uralkodója. Tartózkodási helyének az éléskamrát tartják. A házi szellem különféle alakokat képes felölteni, megjelenhet fiúként, kiabáló csúnya nőként, fehér ürüként stb. Csak a vajákosok képesek Szilveszter éjszakáján meglátni.


Valójában a szellemek és védőszentek száma az oszéteknél igen nagy és meghatározhatatlan. Fentebb a legnépszerűbbeket soroltuk fel, de helyenként az egyes auloknak (falvaknak) és az egyes nemzetségeknek is megvannak a maguk szellemei és védőszentjei, amelyeket nem ismernek a szomszédjaik. Minden aulban meg lehet találni az aul dzuárját, amely a qäui zäd - az aul oltára nevet viseli, és minden évben megvan a maga ünnepe.

Ott, ahol erdő is található, az erdőnek szelleme is létezik. Sau dzuar-nak - fekete szentnek nevezik. Az oszét hiedelmek szerint Sau dzuar megőrzi a ligeteket a tűzvésztől és a jogtalan erdővágóktól. A
neki megállapított ünnepnapon a helyi lakosok nivonddal áldoznak neki, amelyet magában a ligetben tartanak.


Forrás: Vszevolod Miller: Oszét etűdök (Ford.: Kovács J. Béla)
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.