Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tádzsikok, Tádzsikisztán

2013.03.26

Tádzsikok, Tádzsikisztán

A tádzsikok Közép-Ázsiában élő, kb. 20-25 milliós lélekszámú, a perzsa nyelv keleti dialektusát beszélő iráni nép. A tádzsikok egy része a mai Tádzsikisztánban él, amely fiatal államnak számít. 1929-ben jött létre, mint a Szovjetunió egyik tagköztársasága, függetlenségét 1991-ben nyerte el, amikor összeomlott a Szovjetunió.

A tádzsik nép kialakulásában a Közép-Ázsiában őslakóknak számító kelet-iráni népek vettek részt. Ezek a népek mind közeli rokonai voltak az alánoknak és ásziknak, az oszét-jászok elődeinek. Főként szogd, szaka (szkíta), horezmi és baktriai népelemkből alakult ki a tádzsik nép. Ezek a népek az iszlám hódítás után (7-8. század) nyelvcserán estek át.  Kelet-iráni nyelveiket felváltotta a nyugat-iráni perzsa hódítók nyelve. A tádzsikok ma is a perzsa (fárszi) keleti nyelvjárását beszélik, könnyen megértetik magukat az iráni perzsákkal. Írásrendszerük azonban különböző. Míg a Tádzsikisztánban élő tádzsikok a cirill, addig a perzsák az arab ábécét használják. Az Afganisztánban nagy számban élő tádzsikok szintén arab betűkkel írnak. A Tádzsikisztánban beszélt perzsát tádzsik nyelvnek, az Afganisztánban beszélt perzsát pedig darinak nevezik. Az iráni perzsa nyelv a fárszi.

A muszlim-perzsa hódítást követően a közép-ázsiai térség kelet-iráni népei áttértek az iszlámra. Itt azonban nem a perzsiai  síita, hanem a szunnita iszlám lett a domináns vallás. Csak a  Pamír hegységben elszigetelten élő és kelet-iráni nyelvüket a mai napig megőrző pamíri népek az iszlám síita (izmailita) felekezetének hívei a térségben.

A 9. és 10. században állt fönn a mai Tádzsikisztán, Üzbegisztán és Észak-Afganisztán területén a Számánida Birodalom. Legjelentősebb uralkodója Iszmail Szamani volt. A birodalmat fővárosából, Buharából kormányozták, hivatalos nyelv a perzsa volt. A birodalom a perzsa-muszlim kultúra fellegvárának számított: a számánidák udvarában alkotott híres költő Rudaki, Belámi, Daqiqi és a tudós Avicenna (Ibn Szina). A korszakban terjedt el széles körben az iszlám és a perzsa nyelv. 

 A tádzsikok első államának tekinthető a Számánida Birodalom. Tádzsikisztánban ma is nagy tisztelet övezi Iszmail Szamanit, a legnagyobb uralkodót, akinek emlékműve a tádzsik főváros központjában áll. Tádzsikisztán pénznemét is szomoninak hívják, az ország legmagasabb hegycsúcsa pedig az Iszmail Szamani-csúcs.

A 10. század végén Közép-Ázsiát barbár török népek hódították meg. A közéjük tartozó karluk törzsek döntötték meg a számánidák hatalmát és alapították meg az egykori tádzsik birodalom helyén a Karahánidák kánságát. A szintén török oguz törzsekkel kiegészülve ekkor kezdődött Közép-Ázsiában az őslakó iráni népek (tádzsikok) visszaszorulása és a nomád török törzsek uralma. Ettől kezdve a térségben a török-mongol etnikumok lettek az uralkodók. Az iráni tádzsikokat a késöbbi évszázadokban a Pamír előhegységeibe, azaz a mai Tádzsikisztán területére szorították vissza a türk és mongol hódítók. A síkságon ugyanakkor még egészen a 20. századig tádzsik városok maradtak Szamarkand és Buhara.

A 13. században a mongolok dúlták fel a térséget, majd utódaik uralkodtak egész Közép-Ázsiában. A 14. század végén kezdődik Timur Lenk (Tamerlán) utódainak, a timuridák dinasztiájának uralma. Fővárosuk Szamarkand lett, az udvar és a kultúra nyelve pedig a perzsa volt. Ebben a korszakban lett igazi kulturális és vallási központ Szamarkand és Buhara. Ezen városok lakóinak többsége tádzsik volt, keveredve a letelepedett török és mongol népekkel. A letelepedett, török-mongol származású, földművelő vagy városi életformát folytató lakosokat összefoglaló néven szártoknak nevezték. Jellemző volt rájuk a kétnyelvűség (török és perzsa) és hogy kulturálisan asszimilálódtak a tádzsik őslakosokhoz. 

A 16. században az üzbégek foglalták el Közép-Ázsia jelentős részét. A timuridák bukása után létrehozták a Buharai Kánságot, késöbb a Horezmi és a Kokandi emírségeket. Az 1860-as években az oroszok hódították meg a horezmi és kokandi üzbég államokat, melyek innentől a Turkesztáni Főkormányzóság részei lettek. A Buharai Emírség (ahol a legtöbb tádzsik élt) megtarthatta belső önállóságát, de csak orosz védnökség mellett.

Az 1917-es forradalmak nagy változást hoztak Közép-Ázsia népeinek életében. A kommunisták kerültek hatalomra és létrejött a rövid életű Turkesztáni és a Buharai szovjet köztársaság. A pántürkizmus hatása alatt minden török nyelvű közép-ázsiai népet egy államban akartak egyesíteni, elsősorban ezt az üzbégek akarták, akik a térségben vezető szerepre törtek.  Végül Moszkvában a döntéshozók arra jutottak, hogy kisebb nemzetállamokat kell kialakítani. Így lett 1924-ben önálló szovjet tagköztársaság Üzbegisztán, majd nem sokkal késöbb Kazahsztán, Kirgizisztán és Türkmenisztán. 1924-ben – Üzbegisztánon belül – a tádzsikoknak csak autonóm köztársaság jutott. Ez az állapot 1929-ig tartott, amikor végre Tádzsikisztán is önálló szovjet köztársaság lehetett.

Az 1920-as évek szovjet rendezésének, az új közép-ázsiai nemzetállamok kialakításának egyértelmű vesztesei a tádzsikok lettek. A Moszkvában is erős török (üzbég) lobbi hatására a tádzsik többségű Buhara és Szamarkand Üzbegisztánhoz került. Hiába volt minden tádzsik tiltakozás az ősi tádzsik központok elvesztése miatt, a szovjet döntéshozók hajthatatlanok voltak. Üzbegisztánban ettől kezdve minden eszközzel igyekeztek asszimilálni a tádzsik kisebbséget. A legtöbb esetben ez sikerült is.

A Tádzsikisztáni Szovjet Szocialista Köztársaság lényegében az egykori Buharai Emírség keleti feléből jött létre. Fővárosa Dusanbe lett. A szovjet időkben agrár-ipari országgá vált, jelentős fejlődésen ment keresztül, bár így is a Szovjetunió egyik legelmaradottabb tagállamának számított. 1991-ben – a szovjet birodalom szétesése után – lett független állam Tádzsik Köztársaság néven.

A tádzsikok száma Tádzsikisztánban több mint 6 millió, a lakosság 80 százalékát teszik ki. Afganisztánban főként az északi régióban élnek. Számuk itt 8-9 millió, az ország lakosságának 25-30 százaléka tádzsik. Üzbegisztánban a hivatalos üzbég statisztika szerint másfél millió tádzsik él (összlakosság 5 százaláka), de ebben független szakértők kételkednek. A becslések szerint elképzelhető hogy 6-7 millió tádzsik is élhet Üzbegisztánban, főként Buharában, Szamarkandban és Szurhondarja tartományokban.

Tádzsikisztán

A Tádzsikisztáni Köztársaság területe 142 ezer négyzetkilométer. Délről Afganisztán, keletről Kína, északról Kirgizisztán, északról és nyugatról Üzbegisztán határolja. A legfrisebb (2013) adatok szerint 8 milliós a lakossága. Ebből 84 százalék tádzsiknak vallja magát, 14 százalék üzbég, a többi egéb nemzetiségű (kirgiz, orosz, türkmén stb.)

Tádzsikisztán hivatalos nyelve a Szovjetuniótól való függetlenség (1991) óta a tádzsik, melyet cirillel írnak. Az orosz az etnikumok közötti érintkezés nyelve. A lakosság szonte teljes egészében az iszlám szunnita irányzatát követi, kivéve a pamíri népeket, akik síita izmailiták.

Tádzsikisztán neve azt jelenti hogy „tádzsikok földje”. A „tádzsik” szót a középkorban a nomád török népek használták az iráni őslakókra. Egy másik etimológia szerint a „tádzsik” a perzsa „tádzs” szóból származik, így jelentése: megkoronázott.

Tádzsikisztán szinte teljes területét a Pamír és annak előhegységei borítják. Északról dél felé haladva húzódnak a Turkesztáni-hegység, majd a Zarafsán- és a Hisszar-hegység vonulatai. Mezőgazdasági termelésre az alacsonyan fekvő folyóvölgyek alkalmasak, ezekben a völgyekben, kisebb síkságokon él a lakosság legnagyobb része. Legmagasabb csúcs az Iszamail Szamani (7495 m) és az Ibn Szina (7134 m). Nagy tavak is találhatók az országban, mint a Kulikalon és az Iszkanderul, vagy az óriási víztárolók: a Kajrakum és a Nurek. (Itt található a világ legmagasabb gátja). Tádzsikisztánban jelentős energiaforrás a vízenergia. A Vahs és a Pandzs folyók is jelentős vízenergiát termelnek. A mezőgazdaságban meghatározó ágazat a gyapot- és a szőlőtermesztés, az iparban pedig az alumíniumtermelés.

Az egykori szovjet köztársaságok közül Tádzsikisztán számított gazdaságilag a  legfejletlenebbnek. Még ma is a népesség nagyobb része a szegénységi szint alatt él. Az 1992 és 1997 közötti véres polgárháború nyomán a gazdaság szinte teljesen leépült. 1998-tól kezdődött a szerény mértékű gazdasági növekedés. Fő kiviteli cikknek számít az alumínium, az elektromos energia és a gyapot. Lényegében minden feldolgozott cikk importból származik. Fő külkereskedelmi partner Üzbegisztán és Oroszország. Jelentős problémája az országnak a kábítószerkereskedelem.

 

Forrás: Katona Magda: A közép-ázsiai etnikai konfliktusok történetéhez. ELTE, Ruszisztikai Központ.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.