Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Koszta Hetagurov, az oszétok nemzeti költője

2013.01.27

Koszta Hetagurov (oszét névformája: Hetagkati Koszta) 1859. október 15-én született a Kaukázus hegyei között megbújó Nárt nevű faluban. Itt élt 12 éves koráig. Apját, Levan Hetagurovot, aki az orosz hadsereg tisztje volt, innen új állomáshelyére, a Kubán vidékére vezényelték, így az ifjú Koszta családjával együtt egészen új környezetbe került. Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte meg, majd a vlagyikavkazi reáliskola tanulója lett. 1873 és 1879 között a sztavropoli gimnázium tanulója. Már diákként érdeklődést mutatott a tudományok és a művészetek iránt. A festészet, a színház, az irodalom és a zene egyaránt érdekelték.  1881-ben a Pétervári Képzőművészeti Akadémiára iratkozik be. Mind oszét, mind orosz nyelven számtalan verset írt, ezek egy része publikussá is vált, illetve kéziratban terjedt.

Az 1884-1890 között keletkezett legjobb oszét nyelvű verseit összegyűjti, hogy megjelentesse. Versei az oszét földről, az oszét életről, nagy érzésekről, s az oszét nép szabadságvágyáról szólnak. Nem hiányzik repertoárjából a folklórban gyökeredző állatmese, mese és mítosz sem. Kiemelkedik Péterváron a művésznövendékek közül sokoldalúságával, bátorságot és egyenességet sugárzó egyéniségével. Egyetemi körökben nemcsak mint költőt tartják számon, hanem mint festőművészt, publicistát, közéleti embert is. Az oszét ifjúság vezérének tekinti.

1891-ben Sztavropolban telepedik le, ahol hamarosan a helyi kulturális élet motorja lesz. Szerkeszti a Szevernij Kavkaz című orosz nyelvű újságot, s ezt munkássága legfőbb fegyverévé teszi. Hatalmas publicisztikai tevékenységet fejt ki, szervezi a helyi közéletet, koncerteket és irodalmi esteket szervez. Harcol a nemzeti nyelvű iskoláztatásért, a nők magasabb fokú iskolai képzéséért, könyveket jelentet meg, s tudatosítja az oszétokban, hogy milyen nagy múltú és mély gyökerű kultúra birtokosai. Felhívja a figyelmet az oszét anyanyelv ápolására, arra, hogy a következő nemzedékek számára létre kell hozni egy magas színvonalú, a hagyományokban gyökerező írásbeli nemzeti kultúrát.

Hetagurov hatása kiterjedt nemcsak Sztavropolra, hanem egész Oszétiára. Egyreinkább politikusi megnyílvánulások jellemzik cikkeit és költészetét. Az oszét érdekeket képviselő írásai miatt tevékenységét nem nézik jó szemmel az orosz hatóságok, hiszen rabságról, az oszét nép elnyomásáról, orosz hódítókról ír, s felszólítja népét a rabláncok széttörésére.

Az oszét ifjúság jelszó és program gyanánt vallotta vele együtt, hogy „Jobb meghalni a nép szabadságáért, mint az önkényt rabszolgaként senyvedve szolgálni.” Költészete nem egysíkú, sőt műfajilag új területeket vesz birtokba. Ekkor írja legjelentősebb hazafias verseit, s lírája is bensőségesebbé válik. Követői támadnak, új költők jelentkeznek, akik többnyire két nyelven (orosz és oszét) írnak, hiszen ekkoriban még alig van anyanyelvi publikálásra lehetőség.

1896-ban visszatér Pétervárra, ahol megjelenteti 1899-ben az oszét kultúrában és egyben a nemzeti öntudat fejlődésében is csúcsot jelentő nagy művét, az Oszét Líra (Iron Fandir) első kiadását. Innentől beszélhetünk oszét irodalmi nyelvről. (A fandir egy oszét pengetős hangszer, ezzel kísérték a népdalokat) Koszta Hetagurov, aki mindegyik oszét nyelvjárást jól ismerte, az iron dialektust emelte köz- és irodalmi nyelvvé, de a szókincs, a képszerű beszéd, más oszét nyelvjárások legjobb megoldásait is beépítette abba az oszét nyelvbe, amely Segren, Miller és Hetagurov révén az oszétok nemzeti nyelvévé vált.

Ugyancsak fontos eredménye volt Koszta Hetagurov munkásságának a néphagyományokra épülő modern oszét kultúra  kialakítása, s ezzel az oszét művelődés további útjának kijelölése. Az oszét kultúrának ős-kaukázusi és iráni-szkíta-alán eredete, a népi kultúrában elevenen élő mitológia, hagyományok, hitvilág, szokásrend, közösségi élet jóllehet tudós kutatók munkássága révén vált ismertté, de széles körben Hetagurov költészetében és publicisztikájában terjed el igazán. Általa vált a gazdag oszét-alán kulturális örökség használható és élhető modern kultúrává, az oszét nemzeti tudat alapjává.

Hetagurov teremtette meg költészetében az eszményi oszét embert, a hős, kemény, harcos, igazságért és szabadságért küzdő férfit, s a mindenben társ nőt, aki amellett hogy törékeny és karcsú, a művészetekre  (tánc, zene) is fogékony, képes áldozatot hozni (anyatípus) és harcolni ha kell. A magas, zord és fenséges hegyek, szurdokok, fennsíkok, mint az oszét haza jelennek meg verseiben, válnak a mítoszok, a szabadban élő, a természettel küzdő emberek hazájává. Festőként ezeket Hetagurov képileg is ábrázolta. Neki köszönhető az oszét nyelven való modern gondolkodás és életforma. Akik utána jöttek, őt követték, az ő nyomdokain indultak el. Ő az oszétok legnagyobb költője, a nemzeti poéta, akinek alakjához – miként a nép korábbi hőseihez – immár csodás elemeket is kapcsol az oszét nép, s szinte mitikus hős vonásaival ruházza fel.

 

Forrás:

Szabó László: Az oszét nép nemzetté válása (In: Jászsági Évkönyv, 2009)

Ajánlott irodalom:

 Koszta Hetagurov: Oszét Líra    Oszét nyelvből fordította: Kakuk Mátyás (PodPress Könyvek, Budapest, 2009.)

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.