Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jász küldöttség Oszétiában, 2009-ben

2012.11.30

Jász küldöttség Oszétiában, 2009-ben

 

2009 májusában  Észak-Oszétiába utazott egy négytagú delegáció, hogy a jászok testvéreivel, rokonaival, az oszétekkel szorosabb ismeretséget kössön. A csapat tagja volt Hortiné dr. Bathó Edit, a jászberényi Jász Múzeum igazgatója, aki június 8-án, a DMK Világjáró sorozatának keretében előadást tartott élményeiről, tapasztalatairól. Sok fotót is vetített, de néhány olyan tárgyat is hozott, ami az oszétek kultúráját mutatta.
Az előadás legfontosabb része arról szólt, hogy kik is az oszétek, s mi közük a jászokhoz. Erre természetesen a történelem ad választ.  Belső-Ázsiában, Kang-kü területén – ez a jelenlegi Kazahsztán - éltek az alánok, akik a szkíták és a szarmaták maradéknépei mai legjobb tudásunk szerint. A Kubáni-síkság jó életteret biztosított a legeltető állattartó nép számára, aki nagy területen éltek, vándoroltak. A tatárok terjeszkedése azonban arra késztette őket, hogy nyugatabbra vonuljanak. Azonban egy részük – akiknek később a nyelvi változások eredményeképpen jász lett a nevük - a kunokhoz csatlakozva továbbment nyugati irányba, míg a másik csoportjuk ottmaradt, majd a síkságról a Kaukázus hegyvidékére költözött fel. Ez, a hegyi életformát választó két nagyobb törzs a XVIII. századig ott élt.

Hortiné dr. Bathó Edit elmondta, ősi múltjukból mennyi mindent megőriztek, például temetkezési, étkezési szokásaikban. Az oszétek a Kaukázus északi és déli lejtőin, a hegyvonulatok rejtekeiben éltek a XVIII. század derekáig. Amikor az elmenekült csoport – a jászok – 1745-ben a redemptióval küzd, akkor ők kicsit lejjebb jönnek a hegyről, és megalapítják Vlagyikavkáz városát.
Az előadásban arról is hallottunk, hogy Észak-Oszétia ma a Oroszország része, de nagyfokú autonómiát élvezve élnek, s jól érzik magukat ebben a helyzetben. Mintegy ötszáz ezren vannak az oszétek. Dél-Oszétia – ahol csak kb. 65 ezren élnek ebből a népből – Grúziához tartozik. Az oszétek vallása iszlám és pravoszláv.
A jász-oszét rokonság történetét több jeles orosz, oszét professzor is kutatta az 1970-es ’80-as években Magyarországon. Sőt, néhány éve ezekről a kutatásokról könyv is készült, s egy film is. Ezt a filmet a tévében is láthatták az emberek, így a magyar delegáció tagjai meglepetve tapasztalták, hogy mindenki ismerősként tekint rájuk. Az utca egyszerű embere is azzal köszöntötte őket, hogy tudják, a jászok nekik rokonaik. A hét nap során több tévériport is készült velük, így a hírműsorok sztárjaivá is váltak.


Persze nemcsak ez volt a meglepetés, de a szívélyes fogadtatás is. Vlagyikavkaz – mely  320 ezres és jelentős gépipari központ – testvérvárosa szeretne lenni Jászberénynek, tudományos, oktatási, egyetemek közötti kapcsolatokat szeretnének kialakítani velünk, s erre a legmagasabb szintű – parlamenti – felhatalmazás is megvan az ő részükről. A kitüntetett fogadtatás számos olyan elemet tartalmazott, melyek az ősi szokásokat is jól mutatta. Az étkezési ceremónia olykor 4-5 órás volt, s a birka minden részét – fejétől a farkáig -  feltálalták. Az árpasör ivása szinte rituálé számba ment, a tósztok, amit a vendéglátók mondtak többször is egy étkezés alatt, az ülésrend, az italok és ételek sorrendje is. Egy jó néprajzos számára persze az is fontos, hogy mi a hasonlatos. Az asztalról sosem hiányzó lepény, a kukorica görhénkre hasonlító étek, a vajalja, a sör, a pálinka, az édességek egyike-másika  sem volt ismeretlen a jász gyomor számára.


Bathó Edit elmondta, nőként nem ülhetett volna az asztalnál, de mert vendégként érkezett, így ez nem okozott problémát. Férfi központú az oszét nép, a hagyomány. Az idősek tisztelete is olyan fontos elem, amit bizony jó volna itthon is látni, tapasztalni. A csoport tagjai látták a síkságot, ahol az alánok éltek, s azt is sejtik miért itt, a Jászságban telepedtek meg. A Mátra hegyvonulata, s az alatta elterülő síkság bizony nagyon is hasonlatos arra a vidékre, ahol az ősök egykoron élhettek. A Kaukázus havas hegycsúcsai is csodás képet mutatnak, de a sziklába vájt erődítmények maradványai is, melyek a XIII. és XVIII. század között létesültek. Lefotózták Sztálin szobrát is, aki nem grúz volt, hanem oszét - állítják az ott élők.


A delegáció az oszét parlamenti elnökkel is találkozott, de az egyik – négy van Vlagyikavkázban – egyetemen is jártak. Felvetődött a diákcsere lehetősége, de az is, hogy a Jászság Népi Együttest is szívesen látnák, illetve az Alán Állami Népi Együttes eljönne a csángó fesztiválra. A múzeumigazgató dobogó szívvel fedezte fel a I. Rákóczi György nevét őrző kardot az ottani múzeum gyűjteményében, melyet a II. világháború egyik jeles tábornoka, Plijev adományozott nekik. A régészeti leletek is ismerősnek tűntek. A kivetített fotókon jól láthattuk, azokat a főkötő díszeket, csatokat, öveket, melyek a mi, Négyszálláson feltárt sírjainkból előkerült leletekkel szinte azonosak. Szóval, kicsi a világ, a kultúra pedig egyetemes!


Hortiné dr. Bathó Edit elmondta, a májusi látogatás történelmi jelentőségű volt, mert hivatalos keretek között a jászok most először látogattak el Észak-Oszétiába. Ez volt az első, hivatalos kulturális delegáció a mi részünkről. Az oszétek közül többen és többször is jártak nálunk, de most történt az első magas szintű, hivatalos kapcsolatfelvétel. A folytatásra is jó esély van, hiszen Jászberény város delegációját várják Vlagyikavkázban, majd az intézmények, civilszervezetek között is létrejöhet együttműködés.

Forrás: www.helyilapok.hu

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.