Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alán elemek a magyar és más nyelvekben

2013.06.20

A népvándorlás korában az alánok egy jelentős csoportja Nyugatra vándorolt. A nyugatra vándorlás a 4-5.  században következett be, amikor a hunok elkezdtek terjeszkedni. Azok az alánok, akik részt vettek a nyugatra vándorlásban, számos néppel kerültek kapcsolatba: a germánokkal (főként a gótokkal és a vandálokkal), a Duna melléki törzsekkel, görögökkel, rómaiakkal, a mai Franciaország területén a gallokkal, Hispániában pedig az ibér őslakossággal. Az alánok nyugat-európai jelenléte mély nyomokat hagyott az akkori társadalmakban. Nem véletlen hogy Katalónia hispán provincia mint Gót Alánia értelmezhető, az Alain francia személynév ugyanaz mint az angol Alan, számos tudós(V. I. Abájev, Gerardo Gnoli és mások) az alán népnévvel kapcsolják össze). Ezeken kívül a keleten maradt alánok kapcsolatban voltak a szlávokkal, a magyarokkal, a kazárokkal, a finnekkel és különféle török törzsekkel a hunoktól a nogájokig és balkárokig, a mongolokkal és kínaiakkal, s talán koreaiakkal is, rajtuk keresztül meg a japánokkal.

Ezek a kontaktusok mind az oszét, mind az érintett népek nyelvében is tükröződtek. Ilyen például az analóg jelentésű oszét kwyzy tug 'kutyavér' és a lengyel psia krew sajátos kifejezések (idiomatikák) egybevetése, amelyek V. I. Abájev szerint lehetséges, hogy régi etnokulturális kapcsolat örökségei.

Alain Christol francia nyelvész a francia nyelvben az egyik legvalószínűbb alán hatásnak a le bât 'málhanyereg, teher' főnevet tartja, amely a véleménye szerint a franciák elődei kölcsönöztek a megfelelő málházási technológiával együtt, amely a nomád törzseknél jóval fejlettebb volt. Ennek a feltételezésnek az alapját nemcsak a szó szemantikája adja, hanem az alakja is. Arról van szó, hogy a történeti hosszúságot jelölő diakritikus jel ^ megléte az a betű fölött, a francia történeti hangtan megfelelő törvénye szerint az őt követő s kiesésére figyelmeztet. Ily módon ennek a szónak az eredeti alakja bast kellett legyen, amely megfelelt a hajdani oszét melléknévi igenévnek 'összekötött, valamihez odakötött', főnevesítve a mai nyelvben 'köteget, csomót' jelent, amely kétségtelenül korábban a ló málhanyergére erősített teher sajátos technológiáját is jelenthette. Ennek a hipotézisnek a megerősítésére még egy francia példa:  a la baste szó  amely rokon jelentéssel bír: 1) 'faládikó a leszüretelt szőlő szállítására'; 2) 'málhakosár'. Kérdéses esetben még az oszét prototípus formális-hangtani megegyezése is megőrződött, amennyiben az első szó most is [ba] -ként hangzik, mint az idézett [bast].

Az alánok és a magyarok kapcsolata igen régi. Azután, hogy a magyarok ősei az Ural vidékéről nyugat felé vándoroltak, hosszú időszakot töltöttek el a dél-orosz sztyeppéken és az Észak-Kaukázusban, ahol az alánok közeli szomszédjai voltak. A magyarok és az alánok szociális és etnokulturális kapcsolatai részben a magyar folklórban tükröződtek vissza. Amint V. I. Abájev írja, «a magyar nép származásáról szóló hagyomány szerint, a magyarok ősatyja két fivér volt – Hunor és Magyar. Dúl (más változatban Dula) alán fejedelem két lányát vették feleségül, és ebből a házasságból származott a magyar nemzet.» V. I. Abájev nagy figyelmet fordít arra, hogy Dúl neve az oszét Dulat nemzetségre emlékeztet. Ez a legenda Kézai Simon (1283 körül) Krónikájában van lejegyezve, s mint A. V. Gadlo is véli, «alapot szolgáltat annak a feltételezésére, hogy az alán uralkodó neve – megszemélyesített népnév», s a Dúlo nemzetség az alánokhoz tartozik.

Munkácsi Bernát és Hannes Sköld egész sor magyar-oszét izoglosszát tárt fel:

1. A magyar Aladár 'százfős csapat parancsnoka' szintén tulajdonnév —

az oszét ældar 'uralkodó, fejedelem' az arm-dar 'vezető' -ből',

arm 'kéz' és dar 'tart, vezet', vö. a grúz xelmc'ipe — 'uralkodó', szó szerint 'kézzel elérő'.

2. A magyar asszony ' — oszét ‘xšin/æxšinæ ‘úrnő’, alán χσινα ‘úrnő’, άρχόντισσα.

3. A magyar bűz ‘szag’ — oszét bud/bod ‘tömjénfüst’,avesztai baoiδi-.

4. A magyar egész — oszét ægaš/ægas.

5. A magyar íz  — oszét ad/adæ, az oszét d hang szabályos magyar megfelelője a z (lásd bűz).

6. A magyar ezüst — oszét ævžišt/ævžeštæ ‘ezüst’.

7. A magyar fizet-  — oszét fid-/fed-, lehetséges, hogy az óiráni pati-dā  ‘cserébe ad’.

8. A magyar gaz ‘gyom, dudva’ — oszét qæd/ğædæ ‘erdő, kivágott fa, gerenda’. A

származása tisztázatlan.

9. A magyar gazdag  — oszét qæždyg/ğæzdug.

10. A magyar híd  — oszét χid/χed, szanszkrit setu-, avesztai haetu.

11. A magyar kard — oszét kard, avestai karəta-.

12. A magyar keszeg — oszét kæšag/kæalgæ ‘hal’.

13. A magyar legény  — oszét læg ‘férfi’, digor lægwæn

14. A magyar manó ‘démon, ördög, gonosz’ — oszét -mon (<man) a dælimon, dælujmon ‘alvilági

(azaz pokoli) szellem’.

15. A magyar méreg  — oszét marg, avesztai mahrka ‘halál’.

16. A magyar mí, mű ‘dolog, munka’ — oszét mi/miwæ ‘dolog, munka’.

17. A magyar ravasz ‘fondorkodó, agyafúrt’, a régi nyelvben ‘róka’ —

oszét ruvaš/robas.

18. A magyar rég ‘hajdan, egykor’ — oszét rag ‘régi’, ‘korai’, szanszkrit prāk-, óiráni

19. A magyar részeg ‘ittas’ — oszét rašyg/rasug ‘ittas’.

20. A magyar tölgy — oszét tulz/tolźæ  

21. A magyar üstök ‘a férfiak hosszú hajcsomója’ — oszét štyg/stug

‘hajfürt, hajtincs’, szanszkrit stúka.

22. A magyar üsző ‘fiatal, még nem borjazott tehén’ — oszét digor

wæss ‘borjú’, szanszkrit vàtsa.

23. A magyar üveg   — oszét avg/avgæ ‘üveg’ az

āpka āp ‘víz’ tőből.

24. A magyar vendég ‘idegen’, ‘látogató’ — oszét fændag ‘út’.

25. A magyar verëm ‘földbe ásott, tárolásra szolgáló nagyobb gödör’

— oszét wærm/wærmæ ‘verem’, szanszkrit várman- ‘befedett, védett’.

26. A magyar vért ‘páncél, védőlemez’ — oszét wart ‘vért’,

szanszkrit vártra-, avesztai vərəθra-.

27. A magyar zöld — oszét digor zældæ ‘pázsit, gyep, fű’ jelentésű.

28. A magyar zsineg, sineg — oszét šinag/sujnag  azaz  zsineg’.

V. I. Abájev szerint «az oszét és a magyar szavak hangzásukban és

jelentésükben is annyira közeliek, hogy véletlen egybeesésről szó

sem lehet. Ezek az oszétek és a magyarok egykori szomszédsága

következtében gyökereztek meg annyira elvitathatatlanul, hogy

ennek a korszaknak a legmegbízhatóbb bizonyítékaként szolgálhatnak».

Nyilvánvaló, hogy az alán lexikának a magyarra való hatása csak a

VIII. században a Volga és a Don közötti térségben történhetett.

 

Forrás: Tamerlan Tajmurazovics Kambolov: Az oszét nyelv

történelmének vázlata. 

 

A szerző Tamerlan Tajmurazovics Kambolov (1959–) oszét nyelvész, a

filológiai tudományok doktora, az Észak-Oszétiai Állami Egyetem

professzora, az idegen nyelvek tagozatának a dékánja, az Orosz Akadémia

tagja. A közölt részletek az Oszét nyelv történelmének vázlata

(Очерк истории осетинского языка Владикавказ, 2006. 463 о.) c.

munkájából valók. Fordította: Kovács J. Béla

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.