Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Észak-Oszétia

2012.11.22

Észak-Oszétia

Teljes nevén Észak-Oszétia-Alánia Köztársaság az Oroszországi Föderáció autonóm köztársasága az észak-kaukázusi térségben. Saját kormánnyal, választott parlamenttel és elnökkel rendelkezik. A széleskörű önrendelkezés Oroszországon belül azt is jelenti, hogy Észak-Oszétiának van saját alkotmánya, nemzeti jelképei (zászló, címer, himnusz), sőt bizonyos fokig Moszkvától független törvénykezése is.
Észak-Oszétiában él a világ 700 ezres oszét népességének a kétharmada.


Története

A 13. századi mongol inváziót követően Alánia középkori királysága elbukott, az alánok - ekkortól oszétoknak nevezik őket - pedig a Kaukázus hegyei közé húzódtak. Az egykor hatalmas területeket uraló nép kisebb területre kényszerült. Ez az új lakóhely megegyezik nagyjából a mai Észak-Oszétia területével.

A hegyek között az oszétok életmódot váltottak. Mivel kevesebb lett a megművelhető terület, visszaszorult a földművelés és elterjedt a hegyi pásztorkodás. A 17. század folyamán az oszétok egy része - a szomszédos kabard nép hatására - áttért az iszlámra. A többség viszont megmaradt kereszténynek, de egyúttal követte az ősi alán-oszét vallást is. Ebben az időszakban alakult ki a mai oszét nép. Hatással voltak rájuk hegyvidéki szomszédaik, elsősorban a kabardok, balkarok, cserkeszek, karacsajok és délen a grúzok. Ezektől a kaukázusi népektől több szót átvett az oszét nyelv. Az oszét és a kaukázusi népek kultúrája kölcsönösen hatottak egymásra (népszokások, ünnepek, Nart eposz).

1774-re az orosz terjeszkedés elérte a Kaukázust. Az elkövetkező évtizedekben az oszétok szálláshelye is a cári birodalom része lett, az oroszok hadsereget állomásoztattak a hegyvidéken, új utak és városok épültek (pl. Vlagyikavkaz), előrehaladt a modernizáció. A 19. században kialakult az oszét értelmiség, megszületett az oszét iron dialektusa alapján az irodalmi nyelv.

Az 1917-es forradalmak után a polgárháborúban az oszétok a vörösöket támogatták. 1921-ben létrejött a rövidéletű Szovjet Hegyi Köztársaság, majd 1924-ben az önálló Észak-Oszét Autonóm Terület. 1936-ban Észak-Oszét Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság jött létre a közigazgatási reform eredményeként, Vlagyikavkaz központtal. Ekkoriban előrehaladt az iparosítás, a városiasodás és a termőföldek kollektivizálása.

A Szovjetunió összeomlása idején, 1990-ben az észak-oszét terület kinyílvánította szuverenitását, de Oroszország része maradt. 1991-ben átalakult Észak-Oszétia-Alánia néven Oroszország autonóm köztársaságává. 1991-92-ben a grúz-dél-oszét háború eredményeként dél-oszétok ezrei menekültek a biztonságos Északra, többen közülük le is telepedtek.

1992-ben ingus-oszét fegyveres harcok, a legtöbb ingus elhagyta Észak-Oszétiát és saját köztársaságába (Ingusföld) költözött.

1991-ben a parlament elfogadta Észak-Oszétia új zászlaját, 1994-ben az új alkotmányt, címert és himnuszt.

2004-ben a beszláni tragédia kapcsán sokan megismerték Észak-Oszétia nevét, amikor csecsen terroristák több száz gyermeket öltek meg egy beszláni iskola évnyitó ünnepségén.

2008-ban az újabb dél-oszét-grúz háború idején ismét több ezer dél-oszét talált menedéket északi testvéreinél.



Észak-Oszétia napjainkban


Az oszétok köztársasága az észak-kaukázusi régióban fekszik, területe 8000 négyzetkilométer. Délről Grúzia és Dél-Oszétia, keletről Ingusföld és Csecsenföld, északról a Sztavropoli terület, keletről pedig a Kabard-Balkar Köztársaság határolja.

Területének északi része termékeny síkság, középső részén a Szunzsa-hegység húzódik, déli részén pedig a Kaukázus hegyei emelkednek. Legmagasabb csúcsai a Kazbek (5033 m) és a Dzsimara (4780 m). Számos folyó keresztül halad Észak-Oszétián, közülük a fontosabbak: Terek (600 km oszétiai szakasz), Uruh (104 km), Ardon (101 km), Kambilejevka (99 km), Gizeldon (81 km), Fiagdon és Szunzsa.

Az éghajlat mérsékelten kontinentális, a magasabb hegyek vidékén hegyvidéki a klíma. Főként a Kaukázus előhegyeiben találhatók nagy kiterjedésű erdők. A Köztársaság területének majdnem egynegyedét erdők borítják. Az erdőkben megél a medve, farkas, hiúz, vadmacska, őz, szarvas, róka, vaddisznó, nyól. A hegyekben élnek zergék és vadlecskék (tur).

Az erdők leginkább lombos erdők, jellemző fafajok a bükk, hárs, gyertyán, éger, kőris, juhar, tölgy és nyírfa. A hegyekben fenyőerdők.
A síkság jellemző növényzete: füves puszta.

A 2010-es népszámlálás szerint Észak-Oszétia lakossága 713 ezer fő. Etnikumok szerint így oszlik meg a lakosság: 65 % oszét (460 ezer fő), 20,8 % orosz (147 ezer fő), 4 % ingus (28 ezer fő), 2,3 % örmény (16 ezer fő), 2,3 % kumük (16 ezer fő), kisebb nemzetiségek: 5,6 %.

Vallás. 2012-es adatok szerint Észak-Oszétia lakosságának 49 százaléka vallja magát ortodox kereszténynek (orosz ortodox egyház), 2 százalék más ortodox egyház (főleg örmény és grúz) hívének, 10 százalék kereszténynek (közülük sokan szinkretikusok), 29 százalék pedig a hagyományos oszét népi vallást követi. A Kaukázusban Oszétiában a legnagyobb az úgynevezett "pogányság" követőinek a száma.

A muszlimok aránya mindössze 4 százalék. A lakosságnak csak 3 százaléka vallotta magát ateistának ill. nem vallásosnak.

Az oroszok főként az északi Mozdok járásban és Vlagyikavkazban élnek, jellemzően városlakók. Az ingusok a Vlagyikavkaztól keletre eső Prigorodnij járásban élnek.

A lakosság kétharmada városlakó. A főváros Vlagyikavkaz, 311 ezer lakossal. További nagyobb városok: Mozdok (39 ezer fő), Beszlán (37 ezer fő), Alagir (21 ezer fő), Ardon (19 ezer fő), Zavodszkoj (17 ezer fő), Elhotovo (12 ezer fő), Nogir (11 ezer fő), Szunzsa (11 ezer fő), Digora (11 ezer fő).

Közigazgatásilag Észak-Oszétia 8 járásra oszlik: Mozdok járás (székhelye Mozdok), Alagir (Alagir székhellyel), Iraf (székhelye Csikola), Ardon (székhelye Ardon), Digor (székhelye Digora), Kirov (székhelye Elhotovo), Pravoberezsnij (Beszlán székhellyel) és Prigorodnij (Oktyabrszkoje székhellyel). A főváros, Vlagyikavkaz nem tartozik járásokhoz, önálló fővárosi körzetnek számít.

Összesen 6 város, 1 városi jellegű település és 102 falu található Észak-Oszétiában.

Az 1990-es demokratikus átalakulás óta Észak-Oszétia elnökei a következő személyek voltak:
Ahszarbek Galazov (1990-1998), Alekszandr Dzaszokhov (1998-2005), Tajmuraz Mamszurov (2005 óta).
Az elnök a Köztársaság legfőbb vezetője, a nép választja, akárcsak a parlament tagjait. Az elnök nevezi ki a miniszterelnököt, aki kormányt alakít és a Köztársaság elnöke felé tartozik felelősséggel.

Észak-Oszétiában több napilapot is kiadnak: Rastdzinad (oszét nyelvű), Iron Gazet (oszét), Narodi Kavkaza (orosz), Szevernaja Oszetyija (orosz).

Észak-Oszétia zászlaja 1991 óta fehér-piros-sárga trikolor. A fehér szimbolizálja az erkölcsi tisztaságot, illetve a szkíta papságot (fehér fejdísz). A piros az oszét-alán bátorság és lovagiasság színe, illetve a régi szkíta társadalomban a harcosokat hivatott szimbolizálni. A sárga a bőség és jólét (farn) színe, a régi alán társadalom köznépét és a gazdákat szimbolizálja. Dél-Oszétia ugyanezt a zászlót használja 1991 óta.

A címerben is megjelennek a fehér-piros-sárga nemzeti színek. A perzsa leopárd a hegyvidék jellegzetes állata volt régen, a bátorság jelképe, a leopárd mögötti 7 hegy pedig a Kaukázust jelképezi.


Forrás

ethno-kavkaz.narod.ru

region15.ru











 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.